Telihold

Tegnap hajnalban ismét felkerekedtünk, hogy megtartsuk a börtönben a foglalkozásokat. Kicsit nehezen indult a dolog – persze hajnali 5-kor semmi nem könnyű –, mert az egyik szolgáló a zsebében felejtette a kulcsot, és elvitte magával, így 20 perccel később tudtunk csak indulni. Akár ideges is lehetett volna rá a vezető, de ehelyett a szokásos indulás előtti imádságban hálát adott az életéért, és azt kérte Istentől, hogy ne bántsa magát azért, ami történt. A kisebb baki után már minden rendben ment, és végül időben oda is értünk. A rabok nagy örömmel fogadtak minket ismét. Belépve az udvarra egészen különleges hangra lettem figyelmes: egy férfi énekelt, mert a telihold napja nagyon fontos a balinéz kultúrában. Ez a felajánló szertartás órákon keresztül tartott. Legszívesebben levideóztam volna mindazt, ami itt történt. Az egész udvart betöltötte ez a magyar fülnek kifejezetten szokatlan emberi hang, közben pedig mindezt túlkiabálva hangzott el egy bibliai történet arról, hogy Istennel mindig van újrakezdés, és ő nem mondott le senkiről. Majd a tanítás után következett az edzés, annak végén pedig a mérkőzés, amibe a fiúk nagy örömére már én is becsatlakoztam. A szünetben beszélgettem egyikükkel. Azt mondta, nagyon hálás a lehetőségért, amit itt kap a börtönben, mert mindig arra vágyott, hogy focizhasson, csak fiatalon inkább az alkohollal és a droggal volt elfoglalva. De ha egyszer innen kijut, szeretne egy klubbnál focizni, mert hatalmas élmény számára, amikor együtt küzd a pályán másokkal a győzelemért. Pont vele kerültem egy csapatba, így kifejezetten boldog volt, hogy most velem is megélhette ezt, mert sose focizott még lánnyal. Mire véget ért a mérkőzés, az énekszó is alábbhagyott, és szépen lassan elcsendesedett az udvar.