Otthon, édes otthon

Lassan két hónapja, hogy elindultam, és könnyes búcsút vettem azoktól, akik kikísértek a reptérre. A kép nem ezt tükrözi, mert nevetünk rajta, de tényleg nem volt könnyű az elköszönés. (Na jó, anyukámon azért látszik, hogy nem túl őszinte a mosolya.) Azóta pedig nincs más opció, ha kapcsolódni szeretnék az otthoniakkal, mint a kis telefonom. Videóhívások, hangüzenetek, képek, gifek, Instagram-történetek, e-mailek, templomi közvetítések, applikáció, ami mutatja, hogy épp merre jár a másik, messengeren küldött digitális ajándékcsomag (ajánlom mindenkinek, nagyon olcsó megoldás :D). Így hát ezekkel élek, és igyekszem gyűjteni az információmorzsákat azokról, akiket szeretek, akik fontosak nekem, most is, amikor a világ másik felén vagyok. Persze nem könnyű, hiszen egészen más ritmusban telik egy-egy nap. Amikor én lefekszem, nálatok még délután van, és amikor én felkelek, ti még órákig alszotok. Ezúton is bocsánatot kérek minden ott éjszaka kapott üzenetért! Azt hiszem, néha jót tesz a távolság a megszokottól. Megtanulhatjuk értékelni a másik ölelését, az otthon illatát, a baráti kávézásokat, a háziállatunk puhaságát, az együtt elfogyasztott ételeket. "Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan, felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás" (Jakab 1,17). Mert annyi mindent kaptunk ajándékba Istentől, csak néha már észre sem vesszük. Megszoktuk, hogy a miénk, csak ha épp nincs, akkor jövünk rá, hogy milyen gazdagon meg vagyunk áldva. Fizikailag talán messze vagyok, de gondolatban gyakran kalandozom otthon. Nézegetem a képeket arról, hogy beköszöntött az ősz, mindent elborítanak a színes levelek és a sütőtökös finomságok, legalábbis Instagramon biztosan. :) Rájöttem, hogy szeretem ezt az időszakot, csak eddig nem vettem észre, hiszen olyan természetes volt, hogy nyár után következik a vénasszonyok nyara. Jövő ilyenkor egészen biztosan úgy fogok gyönyörködni a lehulló falevelekben, mint még talán soha, és olyan nagy öröm fog eltölteni februárban, ha újra találkozom veletek, mint talán még soha.