"„olyanok legyetek, mint egy gyermek”

Egészen furcsa leírni, de azt hiszem, a következő pár hónapban a hétfő reggel lesz a kedvenc napszakom, mert minden hét közös dicsőítéssel indul. De megígérem, hogy gondolok rátok imádságban, drága otthoniak, mert tudom jól, hogy a dolgos hétköznapok hétfő reggeléhez bőven kell az Isteni támogatás (és a kávé). Szóval mind, akik itt lakunk, kb. 30-40-en összegyűlünk, és együtt énekelünk és hálát adunk. Ilyenkor az egész termet átjárja az öröm. Nagyon szeretem, amikor Istennek énekelünk, ilyenkor olyan, mintha a menny és a föld összeérne. A 1,5 órás hétkezdő alkalom után mindenki megy, és beleveti magát a szolgálatba. Rám ma angolóra várt, ahol a gyermekeknek játékos módon igyekeztünk tanítani a nyelvet. Mondjuk, én is épp azért vagyok itt, hogy tanuljam ezt a nyelvet, és most épp én tanítottam, de apró részleteken nem kell fennakadni. A legtöbb gyermek most találkozott velem először, mégis nagyon örültek nekem. Ebben a keresztény központban mindig hatalmas szeretetet tapasztaltak, így biztosak voltak benne, hogy tőlem is erre számíthatnak. Természetesen igazuk volt; a mini focilabdámmal és az Oroszlánkirályos pólómmal elég hamar le is nyűgöztem őket. A rövid játék és ismerkedés után kezdetét vette a tanulás. Szeretem a gyermekek bizalmát. Ha kimondunk egy szót, eszükbe sem jut megkérdőjelezni, hogy valóban azt jelenti-e, csak elhiszik kérdés nélkül. A megtanulásban már kevésbé lelkesek, de hogy nem kételkednek a jelentésben, az biztos. Eszükbe sem jut, hogy esetleg átvernénk őket, csak hisznek tiszta szívvel, őszintén. Bár felnőttként is tudnánk olyanok lenni, mint a gyermekek! Az óra után még egy bújócskára is meginvitáltak; nagyon lelkesen játszottam velük, egészen addig, amíg valaki szólt, hogy a mosodánál óvatos legyek, mert ott lehetnek kígyók. Ezután úgy döntöttem, hogy inkább itt az ideje zuhanyozni. :D