Konferencia

Az előző 4 napban egész Indonéziából érkeztek hozzánk misszionáriusok, mert nálunk szerveződött egy óriási konferencia. Így az egész bázis tele volt emberekkel. Ahol egyébként ötvenen élünk, most hirtelen körülbelül háromszázan lettünk. Ezt sem volt könnyű megemészteni, de jött a következő megpróbáltatás. Megkértek minket, hogy hagyományos balinéz viseletben fogadjuk az érkezőket. Így a lányokkal felkerekedtünk, hogy közösen shoppingoljunk. Életem első (és szerintem utolsó) nagy közös lányos ruha próbálgatós vásárlása volt, és a végeredmény is egészen döbbenetes lett. Miután mindenki megtalálta a számára tökéletes ruhát, lelkileg is elkezdtünk készülődni a találkozásra. Ezen a héten párhuzamosan vettünk részt az órákon és a konferencián. Hatalmas erő volt abban, ahogy ennyi ember közösen dicsőíti Istent. A hét másik nagy ajándéka a vasárnapi templom volt. Egészen másképpen ünnepelnek itt az emberek a templomban. Jó volt látni egy pásztort, aki igazán felszabadultan dicsőíti Istent és ugrándozik örömében.  Az ünneplés vasárnapja volt, és igazán eltöltött a hála azért a sok-sok ajándékért, amit Istentől kaptam. De ne aggódjatok, én a solymári templomban nem fogok így táncra perdülni a szószéken, pedig biztosan jól nézne ki a fekete palásttal. Vasárnap este már megszokott esti filmnézés következett a gyerekekkel, és egy megható búcsú, mert az egyik kislány és a családja 3 hónapra Ecuadorba mennek. Nagyon megható volt, ahogy imádkoztak a kis társukért a gyerekek.