Kalandra fel!
Jövő héten szombaton elkezdődik a képzésünk második fele. Mindazt, amit az elmúlt hetekben tanultunk, most a gyakorlatban is kipróbálhatjuk. Elhagyjuk a bázist, a már megszokott heti rutint, a szolgálatokat, és más szigetekre látogatunk azért, hogy hirdessük az evangéliumot. A mi csapatunk 5 fiúból és 2 lányból áll. Öten végezzük a foci missziós képzést, de a vezetők úgy gondolták,hogy nagyon bölcsen,hogy jól jönne mellém a csapatba még egy lány. De mi is fog ebben a másfél hónapban történni? Bárcsak tudnám! Remélem, sok-sok csoda és bizonyság, amiről majd később mesélhetek nektek. Ami biztos, hogy egy 3 napos út vár ránk repülővel, hajóval, majd a dzsungelben autókkal, hogy megérkezzünk a helyszínre. Mert több mint egy hónapot fogunk tölteni egy olyan szigeten, ahol a közösség a dzsungel közepén él. Ahogy az itteni vezetők mondják: nem lesz sült banán csokival, nem lesz bevásárlóközpont, és nem lesz Instagram. Ezen a szigeten valószínűleg egyáltalán nem lesz jel vagy internet. (Legendákat hallottunk egy kókuszfáról a parton, ahova, ha felmászunk, találhatunk jelet, de ez egyáltalán nem biztos.) Az emberek azt eszik, amit levadásznak, megtermelnek vagy éppen összegyűjtenek. A falut egyik oldalról a dzsungel, másik oldalról az óceán öleli körbe. A közösség kereszténynek mondja magát, de nagyon keveset tudnak arról, hogy valójában kicsoda Isten, és sok egyéb szokással keveredik a hitük, ezért a fő cél, hogy beszéljünk nekik Isten szeretetéről és a Biblia igazságairól. A fő szolgálati területünk a labdarúgás lesz, valaki már elkezdte ott ezt a fajta missziót, ő fog bennünket vezetni és segíteni. Sok egyéb dologgal is szolgálni fogunk feléjük: takarítás, beszélgetés, hajvágás, bármi, amire Isten indít bennünket és amire szükségük van. De azt hiszem, a legnagyobb áldás számukra a jelenlétünk lehet. Az a vágy van bennünk, hogy ragyogjon át rajtunk a bennünk élő Krisztus, és akkor közös nyelv sem kell, mert minden olyan egyértelművé válik.
Egyszerre van bennem békesség és hatalmas izgalom. Azt hiszem, igazán meg fogjuk tapasztalni ebben az időszakban, hogy mennyire Istentől függ az ember. Hálás vagyok a lehetőségért, ami előttünk áll. Ebben az időszakban nem fogok tudni itt cikkeket írni, de később mindent elmesélek. Jövő héten még jelentkezem, de utána valószínűleg csak februárban. Kérlek titeket, hogy imádkozzatok értünk és azokért az emberekért, akik felé szolgálni fogunk! Akit pedig Isten arra indít, adakozhat is erre a célra. Több társamnak még nincs meg az anyagi háttere az úthoz, illetve a vezetőink, egy csodálatos házaspár egy pici gyermekkel szintén szeretne segíteni bennünket az első héten, ám ez bizonytalanná vált, mert elromlott az autójuk, így nekik is szükségük van pénzre. Ritkán beszélünk erről, de csodálatos tapasztalni Isten gondoskodását az anyagiakban is. Egy osztálytársam úgy adta be a jelentkezését ide, hogy egyáltalán nem volt rá pénze és az indulás előtti napon valaki éppen annyit utalt neki, amennyire szüksége volt. Az itteni mondás úgy tartja, hogy nem kell aggódni, mert gazdag Istenünk van és kirendel mindent a szükséges időben (Én erősen tanulgatom még ezt az életformát 😊) Itt tudtok bennünket támogatni, ha szeretnétek: Bankszámlaszám: 11773425-03426874
Tulajdonos neve: Zoltán Bettina
Nagyon hálás vagyok értetek! Köszönöm, hogy gondoltok rám, hogy érdeklődtök és hogy imáitokban hordoztok!
