Futsal

Tegnap gyerekekkel telt meg az itteni focipálya. Az edzések balinéz nyelven zajlanak, de a futballban az a csodálatos, hogy nem kell egy nyelvet beszélnünk, mégis értjük egymást. Minden edzés imádsággal kezdődik és fejeződik be. Arról beszélgettünk, hogy nem könnyű kontrollálni a labdát, előfordul, hogy nem arra megy, amerre mi szeretnénk. Sokszor így vagyunk az érzéseinkkel is; bármennyire szeretnénk, nem tudjuk irányítani őket, és nem is kell, mert minden érzésnek van helye, és nem kell őket elnyomni. A gyerekek elmesélték, miért szoktak szomorúak lenni, majd arra jutottunk, hogy minden érzésünket elmondhatjuk Istennek. Rögtön imádkoztunk is a vesztes csapatért, mert eléggé lehangoltak voltak. De senki ne aggódjon, az edzés utáni csoki hamar megoldotta a problémát. :) Megismerkedtem egy kislánnyal, aki nagyon örült nekem, mert végre nem csak fiúkat látott "rendesen" focizni. Holnap a nagyobb korosztállyal is megismerkedhetek; izgatottan várom a folytatást.