Életem napjai

A harmadik hetet zártuk a képzésen. Elképesztően gyorsan telik itt az idő. Mostanra körülbelül kialakult a heti ritmusom. Minden tanulónak van egy napi teendője, amit itt work blessingnek hívnak, ami szó szerint azt jelenti, hogy munka áldás. Megpróbálták szépen elnevezni, hátha így nagyobb kedve lesz hozzá az embereknek, de bevallom, ez reggel 6-kor nem mindig van így. Mert nekem jutott az a feladat, hogy reggelente a konyhában takarítsak. Életemben összesen nem töltöttem ennyi időt a konyhában, mondjuk valószínűleg takarítással sem. Ezt a kedves lakótársam meg is tudja erősíteni. A takarítás után következik minden reggel 30 percben egy kis közös söprés és felmosás. Majd ezután minden nap valamilyen lelki alkalommal folytatódik a nap. Hétfőn dicsőítés, kedden közös imádság egy-egy országért, szerdán Bibliatanulmányozás, csütörtökön áhítat, és pénteken ismét dicsőítés. Ezután következnek az órák. Minden héten más témával foglalkozunk, és más tanártól hallhatunk Isten csodálatos dolgairól. A délután egészen változatos, akkor vannak a szolgálatok. Nekem szerdán és pénteken a focimisszió. Este sem unatkozunk, hétfőnként kiscsoportos beszélgetést tartunk, keddenként közös sportolás vár ránk, a szerda estéink általában szabadok, csütörtökön ismét óráink vannak. Viszont a hétvégék teljes egészében szabadok. Egyelőre ez nagyon furcsa nekem, persze jó értelemben. Tanulok megállni és csak élvezni a pillanatot, megélni Isten jelenlétét egy közös vacsorában, egy hosszabb beszélgetésben vagy éppen bekuckózós filmezésben az itt lakó gyermekekkel. Megengedni magamnak, hogy elmenjek egy masszázsra vagy fürödjek az óceánban bűntudat nélkül. Mert most ennek az ideje lehet. A sok-sok év tanulás és szolgálat után itt valami egészen mást csinálhatok. Töltődhetek lelkileg és fizikailag egyaránt. Persze nem minden olyan könnyű ám, ki is fejtem a holnapi bejegyzésben....