Börtön hét

Ezen a héten vendégek érkeztek hozzánk Szingapúrból. Velük együtt szolgálunk börtönökben. Ma szinte egész nap bent voltunk ott, ahová minden héten járunk focit tanítani. Egy pásztor tartott előadást, majd kiscsoportokban beszélgettünk. Megdöbbentő őszinteséggel meséltek arról, hogy mielőtt bekerültek ide, mennyire nem jól éltek. Többen megfogalmazták, hogy semmi más nem számított nekik, csak az, hogy minél több pénzük legyen, mert ettől érezték magukat valakinek. Itt minden héten hallhatják, hogy nem ettől értékes egy ember. Isten egyszerűen csak szeret mindnyájunkat feltétel nélkül. Sokszor hallják, de nehezen értik meg, de hát vagyunk ezzel így néhányan; eléggé felfoghatatlan ez a kegyelem dolog. Meséltek ma arról is a többiek, hogy nagyon sokan vannak, akiknek követik az életét, miután kiszabadultak. Látják rajtuk, hogy megváltoztak. Ha nem is ilyen radikálisan, de azt hiszem, néha mindnyájunknak jót tenne, ha egy kicsit kivonulnánk a világból, és átgondolnánk, hogy mi az igazán fontos, és hogyan érdemes élni az életet. Elmondhatatlanul hálás vagyok érte, hogy én most itt lehetek és megtehetem ezt. Gyönyörű helyen lehetek, és rácsodálkozhatok, milyen fantasztikusan van megalkotva ez a világ.