Bajnokság a börtönben

A tegnapi nap nagyon különleges volt sok rab számára itt Balin, mert börtönök közötti bajnokság került megrendezésre. A környéken lévő fogdákból ide szállították a játékosokat, hogy összemérhessék tudásukat, és kiderüljön, melyik csapat a legjobb. Számomra meglepő módon ez egy igazán profi esemény volt, hangosítással, sportriporterrel, serleggel, érmekkel és persze óriási szurkolótáborral. Bevallom, volt bennem egy kis izgatottság, hogy mi is fog itt történni. Egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy 150-200 fogvatartott hogyan fog fegyelmezetten focizni és szurkolni, de valóban így történt; nemhogy fegyelmezettek, még sportszerűek is voltak. Felsegítették egymást, megtapsolták az ellenfél szép mozdulatát. A rabok, akiket múlt héten látogattam meg, hatalmas mosollyal üdvözöltek és invitáltak, hogy üljek oda a kispadjukhoz, mert hamarosan kezdődik az első meccsük. Miközben zajlottak a mérkőzések, többükkel ismét tudtam beszélgetni, már amennyire a hangzavarban lehetett, mert az egész udvart betöltötte a szurkolás. Sőt, még a tánc is volt; egy szurkolócsapat különböző koreográfiákkal szórakoztatta a többieket. Hatalmas öröm volt az emberek arcán, pedig mi innen kintről valahogy egészen másképp szoktuk elképzelni a börtönt. Élvezték a játékot, boldogok voltak, hogy rég nem látott ismerősökkel találkozhatnak, és hogy kipróbálhatják a taktikát, amit edzésen begyakoroltak. Hálás szívvel élvezték a jelent. Azt hiszem, mind tanulhatnánk tőlük. Örülhetünk a felkelő napnak, a finom ételeknek, azoknak, akik szeretnek minket, mert mind Isten ajándékai. Csak olyan sokszor nem vesszük észre őket, mert a múlton rágódunk vagy a jövőt tervezzük, és elfelejtünk jelen lenni. Ezután délután lementem az óceánpartra megnézni a naplementét, és igyekeztem minden pillanatát kiélvezni, ahogyan új kedves ismerőseimtől tanultam.